Egész testünk súlya a láb talpi részére, egy - a testméretünkhöz képest - egészen kis területre nehezedik. A test súlya, a különböző terhek cipelése alaposan igénybe veszi a lábszárat, lábakat, a talpat.
A rossz testtartás, a test vázrendszerének nem megfelelő terhelése, a testsúlytöbblet ízületi és lábboltozati (ortopédiai) problémák kialakulásához vezethetnek. Elég, ha ezek közül a leggyakoribbakat, a lúdtalpat, a bütyköt, a kalapácsujjat említjük. A lúdtalp a civilizált társadalmakban az egyik leggyakoribb ortopédiai probléma.
Ahhoz, hogy megértsük mind az egészséges lábboltozat, mind a helyes testtartás fontosságát a későbbi váz- és izomrendszeri betegségek (pl. a gerincferdülés, csípőizületi problémák) kialakulásának megelőzése szempontjából, nem árt ismernünk a láb anatómiáját.
Mint Dr. Mády Ferenc egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika Boka- és Lábbeteg Osztályának vezetője magyarázza: a láb kétfajta csontból épül fel. A lábtőcsontok, a sarokcsont, az ugrócsont, a sajkacsont, a köbcsont és az ékcsontok vékony kéregállománnyal körülvett szivacsos csontok. Ezek egymás felé tekintő oldalain ízületi felszínek találhatók. E csontokat rövid, erős szalagok kötik össze.
A lábtőcsontok közötti mozgáspályák nagyobb része csak rugózó mozgást tesz lehetővé. A nagyobb kiterjedésű mozgást a felső és alsó ugróízületek biztosítják. A lábcsontok másik csoportját rövid, csöves csontok alkotják (ilyenek a lábközépcsontok és az ujjpercek).
Testünk súlyát a lábunk hárompontos feltámaszkodással hordozza. Ez a három támasztópont: a sarokcsont gumója, az I. lábközépcsont feje és az V-ös lábközépcsont feje. A láb boltozatos szerkezete biztosítja a test könnyed, gördülékeny mozgását. A láb boltozata öt hosszanti ívet alkot, melyek haránt irányban is boltozatos szerkezetűek. Ez a harántboltozat a lábközépcsontok bázisánál a legmagasabb ívű, a lábközépcsontok fejének magasságában már lényegesen laposabb. A lábat alkotó csontok talpi felszínén három, különböző hosszúságú erős szalag feszül ki, ezek - akárcsak egy íj húrja - tartják a láb boltozatos szerkezetét.
A szalagok szerepe mellett döntő fontosságú az izmok működése is. Míg a lábszáron eredő hosszú izmok inai a lábra futnak ki, mozgatva annak egyes részeit, szerepük van a lábboltozat fenntartásában is, addig a sarokcsonton eredő, s a láb ujjain tapadó sima izmok nem csak a láb szalagjainak működését segítik, hanem ezen izmok is hozzájárulnak a lábboltozat épségének fenntartásához. A lábboltozat épségének megőrzésében fontos feladat hárul a talp bőrét érő, állandó ingereken alapuló, reflexes izommozgásnak.
A lúdtalp - azaz harántsüllyedés - a lábfej boltozatos szerkezetének kisebb-nagyobb mértékű ellapulását jelenti. Ennél a lábboltozati problémánál tehát a láb belső oldala a talaj felé dől, a talp bőrének nagyobb része mintegy rálapul a talajra.
A lúdtalp következtében a lábtövet és a hosszanti boltozatot összetartó szalagok meggyengülnek, emiatt az izmokra nagyobb terhelés jut, így könnyen kifáradnak.
A lúdtalp önmagában nem betegség, hanem alkati "adottság". Abban az esetben válik betegséggé, ha tüneteket okoz - mondja Mády főorvos.
Ezek közül a legjellegzetesebbek: a lábszár elülső oldalának fájdalmassága, a sarok erős kifelé dőlése, a lábujjhegyre állási képesség gyengülése (vagy megszűnése), az alsó ugróízület mozgásának beszűkülése, a láb megduzzadása, gyulladása.
Mint a boka- és lábbeteg specialista Mády Ferenc hangsúlyozza: a lúdtalp kezelésében igen nagy szerepe van a megelőzésnek. A már járni tudó gyermekeknél a lábboltozatot fenntartó izmok rendszeres, naponkénti (játékos) tornáztatása segítheti a jó lábboltozat kialakulását.
Lábujjhegyen állás, sarokállás, külső lábszélen járás, a lábujjak tornáztatása (kisebb tárgyak felszedése) is a külső és a belső lábizmok erősítését szolgálhatják. A láb befelé dőlését - kisgyermekkorban - megakadályozhatja a cipősarkak belső oldalainak kb. 1/2 cm-rel történő megemelése. Felnőtt korban - enyhe lábboltozat-süllyedés mellett - elégséges egy jó belső kiképzésű ("lábággyal" készített) konfekció-cipő viselése, illetve a láb rendszeres tornáztatása is.
A szakorvos a súlyosabb lábboltozat-süllyedés korrigálásához már elengedhetetlennek tartja a lúdtalpbetét viselését. Ez a gyógyászati segédeszköz arra szolgál, hogy a hosszanti és haránt-boltozat lesüllyedt részeit az anatómiailag megfelelő helyeken támassza meg.
A lúdtalpbetét a megfeszülő szalagok ellazulását s a kórosan laza szalagok tehermentesítését szolgálja. A jó lúdtalpbetétnek köszönhetően megszűnnek a lesüllyedt boltozatok miatt kialakult fájdalmak. Mády tanár úr arra is figyelmeztet azonban, hogy a lúdtalpbetét rendszeres viselése a még működő talpizmok további gyengüléséhez vezethet. Ezért is tartja fontosnak elmondani, hogy csak ortopédorvosi vizsgálat után és szakorvosi javaslatra viseljünk betétet. Gyermekkorban, panaszmentes lábakon - illetve zavaró tüneteket nem okozó, enyhe boltozati süllyedésnél - nem indokolt ennek a gyógyászati segédeszköznek a viselése.
A láb boltozatos szerkezetének megbomlása miatt, vagy azzal párhuzamosan előálló deformitások, statikai lábbetegségek sorában említi a Mády főorvos a Morton neuromát. Ezt az ortopédiai rendellenességet az okozza, hogy a III-IV lábujj között futó közös idegág a harántboltozat lesüllyedése miatt nyomás alá kerül, s az állandó nyomás következtében egy fájdalmas csomó keletkezik rajta.
A népies nevén bütyök vagy gacsos öregujj oka: az I. ujj alapízületében az izmok húzásiránya fokozatosan megváltozik, amit követ az ízületi tok külső részének zsugorodása, belső részének tágulata és a kóros csontfelrakódás.
A merev öregujjnál az I. ujj alapízületében kialakuló elváltozások az ujj mozgását fokozatosan beszűkítik, ezzel károsítják a járás mechanizmusát, ami miatt a járást fájdalmak kísérik.
A kalapácsujjakat a harántboltozat lesüllyedése okozza. A boltozat lelapulása miatt a rövid lábujjakat mozgató izmok működésének egyensúlya megbomlik, az egyes ujjízületekben pedig zsugorodások alakulnak ki. A cipő nyomása fájdalmas tyúkszemek létrejöttéhez is vezet.
Az állandó harántboltozati fájdalom oka: a harántboltozat olyannyira lesüllyed, hogy az már passzív eszközökkel sem emelhető fel. A járásnál a láb átgördülésekor a talpon a II-III. lábközépcsontok fejénél túlnyomás keletkezik. A talp bőre itt nem alkalmas a fokozott nyomás elviselésére, így a láb fájdalmas bőrkeményedésekkel és - járás közbeni - heves fájdalmakkal reagál a nyomás növekedésére.
A súlyosabb statikai lábbetegségek kezelésénél gyakran javasolnak a szakorvosok ortopédiai műtéti beavatkozást. A nem műtéti kezelés eszközei a különböző lúdtalpbetétek és súlyosabb deformitás esetén a beteg lábára készített ortopéd cipők.
Hogyan kezdjük a betétet viselni?
Tekintettel arra, hogy a betét megváltoztatja a láb szalagjaiban és izmaiban a járás/állás közben keletkező feszüléseket, a betétviselést 5-10 perccel kell kezdeni. A rendszeres betétviseléshez, fokozatosan, 10-15 nap alatt lehet hozzászoktatni a lábat. Fontos tudni, hogy a korábban viselt cipő nem alkalmas a lúdtalpbetét befogadására, tehát a betét viselése előtt új, nagyobb méretű cipőt kell vásárolni.
Gyermek-ortopédiai vizsgálat nélkül tilos kisgyermeknek lúdtalpbetét rendelni. (Fontos a szülőknek tudniuk: különböző vállalkozások járják az iskolákat és számítógépes vizsgálat alapján javasolják lúdtalpbetét megvásárlását és viselését.) Születéstől, vagy kisgyermek kortól fennálló lúdtalp esetén csak röntgenvizsgálat után adható betét.
Ha szükséges, növekvő gyermekeknek 8 hónaponként írható betét és az OEP támogatja. Felnőtteknek az OEP évente 1 pár lúdtalpbetét finanszíroz.
Milyen tünetekre figyeljünk a lábfájás esetén?
- Az életkor előrehaladtával a lábizomzat "kifáradhat". Erre utalhat a talp elülső részén, a lábháton és a lábszáron jelentkező, húzó jellegű fájdalom.
- Főként középkorú, 50 év feletti embereknél kialakulhat hirtelen, egy-két nap, egy-két hét alatt féloldali lúdtalp. Ez a belső sípcsonti izom szakadására utal. Idejekorán elvégzett kezelés a súlyos deformálódást megakadályozhatja. Kezelése nem betéttel, hanem ínműtéttel történik.
- Cukorbetegeknél rövid idő alatt a láb deformálódása, duzzanata jöhet létre. Ez az esetek jelentős részében nem a boltozat lesüllyedéséből ered, hanem sokkal súlyosabb állapottal, a láb csontjainak részleges elhalásával hozható összefüggésbe. A fenti tünet megjelenése esetén sürgős ortopéd-vizsgálatnak kell megelőznie a kezelés megkezdését.
- A lábfájás, járási nehézségek hátterében nem csak lúdtalp, hanem egyéb betegségek (érszűkület, különféle gerincbetegségek) is állhatnak, ezért minden esetben érdemes először a háziorvoshoz, majd az általa javasolt szakorvosokhoz fordulni.
T. Puskás Ildikó
szakértő: Dr. Mády Ferenc
forrás: archívum
(Patika Tükör – 060505)
Érdekes pedig hord lúdtalp betétet nem cukros kőszönöm a tanàcsot.